Keisinger ház

-"Ugyan, Otto szobájához képest ez semmiség. Ne tudd meg, hogy mekkora disznóólat tart. Egy ideje meg be sem enged. Biztos, Azumi takarít nála, vagy nem tudom."

-"Addig lett volna jó, ha ez mind csak rászárad, de tudom, hogy nem ez lett volna a helyzet. Fél nap és nem tudtál volna megmaradni ebben a szobában. A tegnapi nem volt semmi, az biztos, de azt is neked köszönhetjük. Szóval rajtad a világ szeme. Most viszont vigyük le ezt a halom ruhát és kezdjünk neki, ha estig be akarjuk fejezni..."

Így hát leviszitek a kimosásra váró holmit, te pedig el?készülsz, amíg Erika el?készíti a mosást. [Te behajigáltál volna mindent a gépbe, ? viszont anyagra és színre különválogatja ?ket hat kicsi kupaccá, ezek közül egyet be is tesz a gépbe.] Gyorsan átnézed a jegyzeteket és ekkor fut ki bel?led a hajtóer? utolsó maradéka is. Körülbelül olyan érzés, mint amikor egy turbinát innent?l kezdve csak a zuhanáskor beprésel?d? leveg? hajt, vagy amikor tartalék módba kapcsolják. A gondolataid fonalát gyakorlatilag elvágja ez az egész, így gyorsan újra át kell futnod a jegyzeteketz, hogy mit miért tettél azokban a tesztekben. Az egyetlen gond csak az ezzel, hogy az az alapvet? megértés veszik el, amit tegnap nyertél. Nem a tudás, azt amit a jegyzetekb?l kinyertél jól alkalmazod, de mechanikusan. Mintha valaki elveszítette volna egy tudós megértését és innent?l csak technikusnak volna jó, úgy veszíted el a mások megértésére vonatkozó képességed. Azok a megérzések, az a könnyedség mint kiszáll bel?led, így csak olvasod a jegyzetet és imádkozol, hogy sehol se ütközz majd mondjuk olyasmibe amit nem dokumentáltál háromszoros redundanciával. Ezzel a magabiztosságodnak is l?ttek. Mintha egy falu határában fölállított aknamez?n kellene úgy végigmenned bekötött szemmel, hogy egy falusi irányít rádión keresztül. Most már van fogalmad arról, hogy hogy eshet egy papnak, amikor elhagyja az istene. Mindent többszörösen vissza kell ellen?rizned, csak hogy megbizonyosodj afel?l, hogy nem vétettél hibát és van amikor a jegyzetekhez kell fordulnod csak azért, hogy tudd, miért abba a sorrendbe raktad Erika jegyzeteit, amiben egyáltalán nem t?nik logikusnak. Egyszerre dolgozol magad mellett és magad ellen. Természetesen a takarítás és az id?közbeni mosási-teregetési megszakítások miatt este 8-ra sikerül végeznetek. A tegnapi átüt? sikert?l ez mérföldekre van ugyan, de legalább nem maradtatok le, hála annak, amit Kathy végrendeletnek emlegetett. Persze elgondolkozol azon is a zuhany alatt, hogy ha ennek a segítségével hódítod meg Erikát, ugyanígy kifutna-e az er? a kapcsolatotokból. Hát a mai nap az biztosan nem úgy sikerült, ahogyan tervezted, de legalább van egy majdnem steril, tökéletesen rendezett szobád, meg egy rakás friss tiszta ruhád. Alig csukod be magad mögött a szobaajtót, már hallod is Ottot a szobád el?tt.

-"Täglich such ich traumversunken, Nimmerland, das Land der Unken. Doch wen seh ich? Oh verdruß! Kinyitod, öcsém, vagy átmenjek rajta?" A karpántod persze lefordítja ebb?l a németet, csak az a gond, hogy nem tudsz a versikével mit kezdeni. ["Naponta keresem álmokba merülve Sohaországot a varangyok földjét. Mégis kit látok? Micsoda bosszúság!"] Ottoval viszont érdemes volna valamit kezdeni, mert lehet, hogy Erikánál gyengébb, de a mágikus tápláléklánc legalján azért mégiscsak te vagy. Fáradt agyadban azért megfordul az is, hogy lehet, hogy Otto er?sebb és ezért nem vágott vissza Erikának, de letesztelni semmi kedved nincs az erejét, f?leg nem úgy, hogy átmegy az ajtódon. ?t ismerve a látványos dolgokat kedveli, így ha át tudna sétálni, vagy mondjuk berobbanthatná, egyértelm?, hogy melyiket választaná.

-"Azok miatt is." lép be Otto egy nagy ezüsttálcával a kezében, ami meg van rakva süteményekkel, de két g?zölg? teásbögrét is észreveszel rajta.
-"A sütemények a tieid. A lányok küldik, szóval elég vegyes. A sorrend mindegy, én már csak tudom. A felét már megettem mire fölértem. Tudod, minden lépcs?fordulóban egy-egy variáció. Ki tudja melyik melyik után a jó?" vigyorog egyet. Gyanítod nem csak a könyveket akarta verled megbeszélni, mert most olyan képe van, mint egy igazi sunyi rókának.


-"Tényleg, ha már ott tartunk. Rájöttem ám, hogy mekkora baromságot csináltam. Ha az én kocsimmal mész, egyb?l kiszúrják, hogy ki a franc küldött. Szóval busz, metró, villamos, vagy ha van valami járgányod akkor azzal, mert ezek az állatok szerintem Erikáét is ismerik. Szóval ez eddig nekem inkább hatalmas mázli. A tea egyébként rendes tea, semmi köze a Kathy féle gyilkos kotyvalékhoz. Tudom, megkérdeztem Kathyt?l. Akkor kaptam az els? pofont. Azumi elég féltékeny, szóval ha ezután n?nem? lényekkel kívánok társalogni akkor felügyelet mellett és akkor is maximum rokonokkal vagy valamelyik professzorasszonnyal. Igazából nem így gondoltam a dolgot mondjuk, meg nem gondoltam, hogy a csaj ilyen gyorsan akad és nem lesz hajlandó lekopni, s?t le se tudom rázni, pedig elvileg semmi komoly. Szóval furcsa, de az csak f?szerezi a dolgot, nem? A másikat meg pont Erikától gy?jtöttem be, de azt majd kés?bb." veszi el a teáját és belekortyol egyet.


-"Egyébként gondolom semmi haladás, nem? Pedig pont arra lettem volna kíváncsi, hogy miféle kíván csatlakozni a mi különös családunkhoz. Gondolom nem csak lövöldözni akarsz. Mondjuk fel?lem az sem gond ha csak azt, Erikát nem féltem. Ja, pont emiatt kaptam a másik pofont. Gondoltam megkérdezem már, hogy mi a helyzet, mert amióta itt van, vagy ezer fickó csapta neki a szelet és mindet elhajtotta. Kein Wunder. Schau dir diese Steroid-Affen. Universität im allgemeinen geht um Paarung, Drogen und Alkohol... So fragte ich sie: "Kein Loch in der Schießscharte?"" ["Nem csoda. Elég ránézni azokra a szteroid-majmokra. Az egyetem meg általában a párzásról, a drogról meg az alkoholról szól... Szóval megkérdeztem: "Nincs lyuk a l?résen?""]

-"Na akkor vágott pofon. Nem kell aggódni, mert csak egyszer. Ha beletrafálok valami problémás dologba akkor kett?t kaptam volna, szóval legalább megtudtam, hogy minden rendben." Konstatálod magadban, hogy legalább Ottonak is fölt?nt, hogy Erika egy kicsit zárkózott, csak ennek egy falusi paraszt tapintatosságával adott hangot. "Szóval biztos, hogy meg fogsz szenvedni, ha már akarsz valamit. Na mindegy, a lényeg, hogy hoztam pár képet, amire biztosan kíváncsi vagy. A képek azok nálunk is képek, és legalább nem kell folyton a karpántodat bámulni. Mellesleg nekem is olyanom van. K***a nehéz elhagyni a telefonod ha a karodra van kötözve..." Eddig ugya a predator filmek jutottak eszedbe amikor fölpattintottad a karpántod, meg a nagy sci-fi filmek, ahol mindenkinek olyanja van és egyszer?en ultrabrutál, de most hogy Otto szempontjából is hallottad a dolgot, mindjárt vagy 4 szintet esik a dolog a coolság-skálán.

Otto kikeres valamit a saját karpántján és bekapcsolja a beépített projektort.


A szobád falán el?ször megjelen? kép egy aranyos sz?ke olyan hét-nyolc év körüli kislányról készült aki egy nagy gumilabdát készül egy éppen hasra vágódó kisfiú hátának hajítani.
-"Na ennek a képnek über-Flunke [übermázli] is lehetne a címe. Természetesen nem talált el."


A következ? kép már ha jól látod iskolás kép, méghozzá kisiskolás és ha jól sejted évnyitós. Akkor még valószín?leg Otto szüleinek is több beleszólásuk volt a srác viselkedésébe, ezen a képen ugyanis még normálisnak néz ki, leszámítva a nagy szemüveget. [Nem vastag a lencse, hanem nagy, hogy a látóteret teljesen lefedje. Ett?l Otto úgy néz ki, mint egy geek és egy légy harmonikus keveréke.] Erika itt még jóval nagyobb, de id?sebb is, tehát nem csoda.
-"Elég földszintes voltam, amint látod." kommentálja a képet, amit viszont nem tesz hozzá az az, hogy most meg elnéz Erika válla fölött. "Így is maradt nagyjából tizenöt éves koromig. Tényleg, ha már itt tartunk..." vált egyet gyorsan. Itt Erika tizenhárom-tizennégy felé járhat már, egy sz?ke, kicsit szepl?s, fogszabályzós lány, körülvéve vagy hat másik hasonlóval.
-"Ez ha jól emlékszem már Bonnban van, legalábbis a háttér alapján. Szerintem Rudolf bátyám l?tte. ? most valahol München környékén villamosmérnök, szóval közülünk sem mindenki varázsló. A lényeg, hogy szerintem ezt akkor csinálta, amikor anyuék valami egyetemi marhaság miatt rohadtul elfoglaltak voltak. Ilyenkor aztán amelyik bátyám elérhet? volt, az vigyázott rám. Erika meg csak egyszer?en csatlakozott a nagy mozibamenetelhez, vagy ha kirándulás vagy ilyesmi volt akkor ahhoz. Utána aztán már elmaradozott. Mutatom is, hogy miért."


Ezen a képen Erika talán 15-16 lehet. A haja feketére van festve, az arca meg sápadtra púderezve. Körülbelül olyan, mint egy boszorkány és Morticia Addams keveréke. Na ez az amib?l kimaradtál és ez így hirtelen meglep.
-"A fekete bárány, mi? Na ez csak pár kép, de van pár teli chipem itt kéznél, ha érdekel a dolog. Kommentárt ugyan nem írtam hozzájuk, de ha gyorsan végiglapozod akkor f?zök hozzá szóban."